The Sims

The Sims játék egyértelműen a kedvencem az összes játék közül.
Előfordul, hogy egy-két hétig, vagy hónapig más játékkal játszok, de ahogy azt befejeztem, vagy ráuntam, mindig a simshez térek vissza.
Ez az a játék, ami számomra megunhatatlan. Mint ahogy a játék kitalálója, az általam nagyra tartott zseni, Will Wright mondta, ezt magáért a játszás öröméért játszuk.:)

Itt nincs nyertes, nincs vesztes, itt csak mi vagyunk a saját kis világunkban, a saját kis álmainkkal a saját szórakoztatásunkra.
Will mondta azt is, hogy ez a magányos emberek játéka. Ezzel abszolút egyet értek.
A magányt nem úgy kell érteni, hogy akinek nincsenek barátai vagy társasági élete, hanem aki lélekben magányos.
Nálam társaságibb ember talán nincs is.:)) Egész tini koromat végigbuliztam, ezer embert megismertem és szerencsére pár értékes baráti kapcsolatot is találtam, párkapcsolatban pedig sosem volt hiány.

De én mindigis egy magányos ember voltam, akinek szeretnek valamiért a társaságában lenni, ami nekem jól esik, de őszintén szólva nagyon szívesen vagyok egyedül is. Azzal érzem magam jól, akivel ha akarom kiélhetem az összes csacsogós vágyam, lehet nagyokat szórakozni, nagyokat nevetni, vagy akár sírni, de aki mellett úgy is lehetek egyedül, hogy ott van.

A magány a lélek szükséglete.

Hát így vagyunk mi simsesek kicsit mindannyian magányosak.:)

Úgyhogy azzal nem értek egyet, hogy az játszik simset, aki nem tud élni és a gép előtt éli az életet.

Nem. Az életemet élem, a kíváncsiságomat pedig kiélem.:)

Itt megtehetek mindent amire sosem lehetne amúgy esélyem, a kíváncsiság hajt és az érdeklődés, mert engem szinte minden érdekel. De ha meggebedek sem tudok mindent megélni abban az egy életben, amit kaptam. Így viszont pár óra alatt egészen más életeket élhetek le és ez engem nagyon szórakoztat.

Nagyon szeretem a simjeimet.

Ha szélsőségesen akarunk fogalmazni, akkor az ember Istent játszik, mint ahogy ezt a játékot sokan definiálják. Ezt én nem érzem így, de ha így fogalmazunk, akkor én egy nagyon kedves, adakozó és szerető isten vagyok.:D

Direkt írtam ezt az istent kisbetűvel, hiszen rólam van szó.:)

Nálam mindenki szép és okos és boldog. Gyönyörű házuk van, a legtöbb egyetemet végzett, családos ember. Sokat nyaralnak, elérik az életcéljukat, mint ahogy karrierjük csúcsát is, boldogan élnek és sosem halnak meg.:)

De persze kiélem az extremitásokat és az érdekességeket is, mint egyedülálló anya négy kisgyerekkel, terhes tini, bordélyházat működtető sim, szeretőket tartó férj és feleség, leszbikus pár, árva gyerek, örökbefogadó család, erdőben élő hajléktalan, milliárdos kizsákmányoló és hasonlók.

Én eleve nagy empatikus készséggel születtem, de azt gondolom, hogyha valaki nem úgy születik, a játék hatására megváltozhat, mert ez a játék abszolút segít a szocializációban. Ettől a játéktól tényleg nem kell félteni a szülőknek a gyerekeiket.:)

Mindegyik simnek és családnak idővel külön története lesz, egyre közelebb kerülnek az emberhez, mert olyan emberi tulajdonságokkal és viselkedéssel rendelkeznek.

Látod őket megszületni, megtanulni járni, beszélni, látod őket szeretni, haragudni, nevetni, sírni, látod a kudarcaikat és a sikereiket és egy idő után azon kapod magad, hogy jót akarsz nekik.:)

Így a játék során törekedsz, hogy minél több vágya és minél kevesebb félelme teljesüljön és hogy beteljesítsd az ő kis életcélját, amitől nagyon boldog lesz és ettől te is.:)

Úgyhogy érdekes ez a játék, csupa lélek, kedvesség, érdekesség és szórakozás.

Mindez persze The Sims 2 játékra vonatkozik, hiszen The Sims 1-el olyan sok élményem nincs, The Sims 3 pedig ugye még meg sem jelent. Na de majd 2009. február 20-án!:)